—Intró—
Ragyognak a csillagok, én elaludni nem tudok,
nem tudok mert folyton csak rád gondolok.
Talán bolond aki úgy szeret,
hogy jobban már nem lehet,
én nem adnám senki másnak oda a szívemet.
Hidd el csak neked, csak neked,
csak neked, dobban az én szívem,
szeresd, csak szeresd igazán.
Egy kicsit ide, vagy oda, de oda vagyok érted,
a bolond is látja tán.
Mert olyan laza, ha haza , ha haza kísér a kapuba,
csókot kapok én,
és mint egy jó fiú, pár perc után elköszön szegény.
Úgy alszom el, rád gondolok, boldog a szívem,
boldog vagyok.
Úgy alszom el, rólad álmodom, boldog a szívem,
boldog vagyok.
Ragyognak a csillagok, én elaludni nem tudok,
nem tudok mert gondolatban csak veled vagyok.
Én vagyok ki úgy szeret, hogy jobban már nem lehet,
nem hallgat már senkire az én bolond szívem.
Hidd el csak neked, csak neked,
csak neked, dobban az én szívem,
szeresd, csak szeresd igazán.
Egy kicsit ide, vagy oda, de oda vagyok érted,
a bolond is látja tán.
Mert olyan laza, ha haza, ha haza kísér a kapuba,
csókot kapok én,
és mint egy jó fiú, pár perc után elköszön szegény.
Csak neked, csak neked, csak neked dobban az én szívem,
szeresd, csak szeresd igazán.
Egy kicsit ide, vagy oda, de oda vagyok érted,
a bolond is látja tán.
Mert olyan laza, ha haza, ha haza kísér a kapuba,
csókot kapok én,
és mint egy jó fiú, pár perc után elköszön szegény.
Úgy alszom el, rád gondolok, boldog a szívem,
boldog vagyok.
Úgy alszom el, rólad álmodom, boldog a szívem,
boldog vagyok.
Boldog vagyok…..
—Vége—
