—Intró—
Árok árok de mély árok,
a mi utcánk jaj de sáros,elakad a cipőm sarka,
hogy megyek én el, hogy megyek én el,
hogy megyek én el a bálba.
Kilenc lovas hintó vár majd,rózsaszirmokkal beszórva,
úgy megyek én az utcába,
jaj de irigyek, mert boldog a szívem,
gyűrűt húztak az ujjamra.
Árok, árok de mély árok,
nem is baj, ha az utca sáros,
csak a szívem legyen tiszta,
ragyogjon mint egy vörös rózsa!
Nem vágyom én semmi másra,
csak a babám csókjaira,
ő a legszebb kincs mit kaptam,
isten előtt hűséget fogadtam!
—Szóló—
Árok árok de mély árok,
a mi utcánk jaj de sáros,elakad a cipőm sarka,
de boldog a szívem, mert fogja a kezem,
és a fejét jól felhajtja!
Büszke, büszke, nagyon büszke,
én vagyok a legszebb kincse,
én vagyok a szíve párja!
Jaj de irigyek, nagyon irigyek,
az emberek az utcánkba!
Árok, árok de mély árok,
nem is baj, ha az utca sáros,
csak a szívem legyen tiszta,
ragyogjon mint egy vörös rózsa!
Nem vágyom én semmi másra,
csak a babám csókjaira,
ő a legszebb kincs mit kaptam,
isten előtt hűséget fogadtam!
Árok, árok de mély árok,
nem is baj, ha az utca sáros,
csak a szívem legyen tiszta,
ragyogjon mint egy vörös rózsa!
Nem vágyom én semmi másra,
csak a babám csókjaira,
ő a legszebb kincs mit kaptam,
isten előtt hűséget fogadtam!
Isten előtt hűséget fogadtam!
—Vége—
