Holdfényes éjjelen vártalak, két karomba zártalak.
Ha csörren a kulcs, és nyílik a zár, várom a csókod, siess hát!
Terített asztalon gyertyefény, lágy zene szól és forr a vér.
Ha két szemed nézem, úgy elragad, megáll az idő és úgy marad.
Oly jó, oly jó veled, minden pillanat!
Oly jó, érinteni selymes arcodat!
Kevés minden perc, kevés minden nap, míg láthatlak!
Rohanó életünk úttalan, egymás nélkül céltalan.
Ha nem figyelunk rá eljöhet tán, hogy tűzbol jég lesz már csupán.
Dolgozunk, hajtunk, hisz ez a fő, de boldogan élni nincs idő.
Hát állj meg egy percre, és jól figyelj, mit súg a szíved, jól felelj!
Úgy kell, úgy kell nekem minden pillanat!
Úgy kell, éreznem és hallanom hangodat!
Veled minden perc, veled minden nap, csak boldogabb!
