Milyen igaz az a nóta: magyar ember sírva vigad,
jaj, de szép is hej, a szerelem!
Milyen igaz mikor a lány, kiért szívem úgy sajog, fáj,
nem jön többé, nem keres már sosem.
Én ilyenkor nem búsulok, még ha fáj is, csak mulatok,
nem hagyom, hogy egy lány miatt fájjon a szívem.
De ha mégis úgy akarod, várlak vissza kisangyalom,
s vígan járom e táncot, csak veled! x2
Milyen igaz a szerelem, hogyha érzem a szívemben,
jaj, de sokat játszottál velem!
Milyen igaz ha majd egyszer, belenézek a szemedbe,
s én mondom azt viszlát kedvesem.
Már ilyenkor nem búsulok, helyette egy jót mulatok,
nem hagyom, hogy bárki miatt fájjon a szívem.
S hogyha én is úgy akarom, vissza nem jössz kisangyalom,
vígan élek mostmár nélkuled! x2
