1. Az úgy történt, hogy megláttam őt,
Beleremegett a lábam,
Rám szóltak, hogy leesett az állam.
2. Hiába mondták, hogy vigyázzak,
Mert ő az a Szabó János,
Rossz híre van, ismeri az egész város.
R. Ma már csak minden másnap hívogat,
Engem a kedd estékre tartogat,
Két hete másé már a Szabó János.
Lehet, hogy többé soha sem simogat,
S nem nekem súgja a titkokat,
Két hete másé már a Szabó János.
3. Imádtuk egymást éjjel-nappal,
De véget ért az a pár nap,
Azóta téged fűvel-fával látlak.
4. Egy hete fekszem a szobámban,
Ugyanabban a ruhában,
Szabó János már nem sokáig várlak.
R., R., R., R.
