Fúj a szél és én csak ballagok,
körülöttem néma csillagok,
meg sem kérdi tőlem senki sem:
Merre mentél kedvesem?
Esik eső és én ballagok,
néhány elmúlt percre gondolok,
kérdezem a tűnő felleget:
Otthonod most hol lehet?
Többé már nem sirat úgy - hidd el téged - senki sem,
mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, s mellettem
hull az elsárgult levél,
sír a fáradt őszi szél.
Mondd, hogy nem múlt minden el,
mondd, hogy néha könnyezel.
Sáros úton egyre lépkedek,
körülöttem boldog emberek.
Elmesélni nékik nem tudom,
milyen nagy a bánatom.
Többé már nem sirat úgy - hidd el téged - senki sem,
mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, és egyre
hull az elsárgult levél,
sír a fáradt őszi szél.
Mondd, hogy nem múlt minden el,
mondd, hogy néha könnyezel.
Hull az elsárgult levél.
Mondd, a holnap mit ígér?
Mondd, hogy mi lesz most velünk.
Mondd, így meddig élhetünk?
Fúj a szél és én csak ballagok.
Nem tudom, hogy éppen hol vagyok.
Rád találni vágyom szüntelen.
Merre mentél kedvesem?
Merre mentél kedvesem?
