Nálad volt hosszú évekig
a tűnő boldogság.
Nem simogatták ujjaid,
hát elröppent tovább.
Egyedül élsz, üres a ház,
valaki jön, de nem az, akit vársz.
Tétova emlék már, hogy nálad járt
a boldogság.
Nappal a bánat csendesebb
és vigaszt is találsz.
De estefelé már nincs hited
és összetörve jársz.
Egyedül élsz, üres a ház,
valaki jön, de nem az, akit vársz.
Tétova emlék már, hogy nálad járt
a boldogság.
Ami elmúlt, oly messze-messze jár.
Százszor hívod, de mindhiába már.
Bárhogy hívod, ő vissza nem talál.
Mért hagytad azt, hogy így legyen,
ki tudja, hogy miért?
Nem felelős már senki sem
az elmúlt percekért.
Egyedül élsz, üres a ház,
valaki jön, de nem az, akit vársz.
Tétova emlék már a régi láz...
Egyedül élsz, üres a ház,
valaki jön, de nem az, akit vársz.
Tétova emlék már a régi láz...
Egyedül élsz, üres a ház,
valaki jön, de nem az, akit vársz.
Tétova emlék már, hogy nálad járt
a boldogság.
A boldogság.
