1. Amikor vége az utolsó dalnak is,
Az utolsó hang is szétfoszlott már,
Magányos tárgyak, az elhagyott színpadon,
Fölborult székek, és konok homály.
Papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt,
Ki mondja meg, a dalaimból mennyi marad?
R. Maradj velem, segíts nekem,
Vigyél haza, fogd a kezem,
Szeress nagyon, fáradt vagyok,
S nehéz a szívem.
Vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
Hogy szebb lesz a holnap!
Mondd, hogy lehet... Mondd, hogy lehet,
Ha nem is tudod, hogy hiszek neked.
2. Amikor vége, az utolsó dalnak is
És a varázslat szétfoszlott már,
Mi lesz veled, egyedül hagy a zajos tömeg,
Sebzett vagy, és te sem tudod, hol a helyed.
R.
