Hosszú-hosszú évek emléke összefűz veled.
Mennyi-mennyi mindent köszönni tartozom neked.
Tévúton járok, sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek, te ott állsz az út végén.
Mindent megbocsájtasz és mindig jót akarsz nekem.
Hogyha néha bántlak, akkor is jó vagy velem.
Tévúton járok, sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek, te ott állsz az út végén.
És boldog vagyok, hogy veled élhetek
és örülök nagyon neked.
Minden elmúlik: a bánat, az öröm,
s hogy te mégis maradsz, köszönöm.
Hosszú-hosszú évek emléke összefűz veled.
Mennyi-mennyi mindent köszönni tartozom neked.
Tévúton járok, sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek, te ott állsz az út végén.
(Próza):
Nagyszerű vagy,
csak te vagy ilyen.
Köszönöm neked azt,
azt, hogy ilyen vagy velem.
Tévúton járok, sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek, te ott állsz az út végén.
