Könnyű tavasz ébreszt fel,
És a világ mától boldog hely.
Benne élni, jobb, mint rég,
Most ragyog, mint soha még!
Látom már az ablakból,
Minden régi bánatból,
Hogyan fordul gyorsan át
A föld az ég,s a világ!
Refr:
Mindig ébredj mellettem
Nézz rám úgy, hogy érezzem.
Nem vár több magányos éj,
S nálad, lesz menedék!
Mindig ébredj mellettem
S bújj hozzám, hogy elhiggyem.
Nem vár több magányos éj,
S nálad, lesz menedék!
Annyi hosszú éven át
A félelem magába zárt,
Néha én is elhittem,
(hogy) Nem vár több, sohasem.
Még csak most kezdődött el
Szélviharként forgat fel
Bármi volt is, érzem már,
A múlt a semmibe száll!
(Refr. 3x)
