A házunk előtt diófa áll,
Alatta nőttem fel én.
Anyám hangja szó hozzám,
Szava lágy mint az esti fény
Már nem szédülök el
A hold majd átölel.
A bükkben a fák tudod,
Az égig érnek el.
Ne sírjál értem anyám,
Még nem hült ki a vacsorám
Hallom a hangodat,
Az ég másik oldalán.
Talán szemed alkonyán,
Látsz engem a golgotán
Hallom a hangodat,
Kérlek ne nézz így rám.
Halgass meg engem, szépen kérlek
Anyám elteltek az évek.
Búvacsorám nem olyan szép mint régen
A lelkem nélküled éhes.
Karomra vennélek, mint egy elhagyott meleg kabátot az útszélen.
Elhagyott a boldogságom, mégis valahogy túléltem.
Ádáz ültünk, nincs több szó jöhet ismét megint egy átjáróház, elmenekülnék cellámból,
de tudod a fájdalom ideláncol.
Fényes a csillag fenn az égen
Nyár vagyok neked a hideg télben
Lehet hogy idegen a lábnyomom
De tőled soha nem távozom.
A házunk előtt diófa áll,
Alatta nőttem fel én
Anyám hangja szól hozzám
Szava lágy, minzt az esti fény.
Ne sírjál értem anyám,
Még nem hült ki a vacsorám
Hallom a hangodat,
Az ég másik oldalán.
Talán szemed alkonyán,
Látsz engem a golgotán
Hallom a hangodat,
Kérlek ne nézz így rám.
Ne sírjál értem anyám,
Még nem hült ki a vacsorám
Hallom a hangodat,
Az ég másik oldalán.
Talán szemed alkonyán,
Látsz engem a golgotán
Hallom a hangodat,
Kérlek ne nézz így rám.
