verse
A gyergyói, a gyergyói fenyves alatt
Ott lakozik a babám a szívem alatt
Ott lakozik mind az öröm, mind a bánat
Nem visznek ma minket katonának
Kis virágszál, megpihennék én tenálad
Hét esztendőt, többet is tán, akárhányat
Mer′ lovam nélkül lovag immár nem lehetek
Hogy keressek mezőn túli szerelmeket
Ha keresnék, húzza le a lábam szárát
Az, ki nékem olyan, hogy még jobb a vártnál
S az én szívem, ha mindig ilyen boldog volna
Nem búsúlna, s innen el nem kívánkozna
Úgy szeretlek, úgy szeretlek, bizony mondom
Nem hervadhat zsebkendőbe arcod folyton
Adjad rózsám, add a kezed, most mulassunk
Békény mellett egy virágot most szakítsunk
outro
Ember tervez, de hadd tervezzen, még ha hallod
Jól hallgasd meg: néked szólnak a harangok
